A Tibeti-fennsíkról származó mérges vipera fajokat fedeztek fel múzeumban

A két új faj az ázsiai gödör viperák (Gloydius), egy a csörgőkígyókkal és lándzsakígyókkal rokonságban álló mérges kígyó csoport. A körülbelül két tucat fajból álló csoport főleg Kínában és Oroszországban található, kivételesen alkalmazkodók, hideg erdőkben, magas hegységekben és sivatagokban élnek. A Gloydius kígyók a legészakabban élő gödör viperák, mondja Anita Malhotta az Egyesült Királyságban lévő Bangor Egyetem zoológusa. „De ennek a csoportnak a taxonómiája rég óta meglehetősen zavart, néhány ember van, akik egyetértenek abban, hogy melyik faj érvényes." – mondja Malhotta.

Malhotta és a munkatársak Kínában, Nepálban és Indiában analizálták 46 múzeumi faj DNS-ét, melyek kiterjednek a 20 ismert ázsiai gödör vipera fajra.

Néhány kígyó szürkésbarna volt sötét gyűrűkkel a hátukon és genetikailag eléggé különböznek, hogy indokolt őket egy új fajba helyezni, amit a csapat Gloydius lipipenginak, Nujiang gödör viperának nevezett. Más kígyók kékes árnyalattal és cikcakkokkal a hátukon gentikailag elég különbözőek, hogy egy második új fajba legyenek helyezve, amit a csapat Gloydius swild, gleccser gödör viperának nevezett el. Mindkét faj az eredetileg a Tibeti-fennsik keleti kiterjedésében talált múzeumi fajokból lett azonosítva.

Ezeknek a rejtett Gloydius fajoknak a felfedezése mutatja, hogy a Himalááját jobban meg kell vizsgálni, ahol a biodiverzitást illető sok meglepetés vár még. – mondja Eric Smith az Arlingtonban lévő Texas Egyetem biológus professzora hozzátéve, hogy a nagymagasságú régió a viperák egy diverzifikációs központja lehet. A G. swild fajokat egy gleccser lejtőjén találták, és lehetséges, hogy a zord, jég súrolta táj ösztönözhette a fizikai izolációt, ami sarkallni képes az új fajok evolúcióját.

Jelenleg olyan kevés a viperákról való ismeret, hogy a tudásbéli hézagok kitöltése nagyon fontos az újonnan felismert fajok védelméhez a kihívást jelentő környezetben.

„ Az új fajok elnevezése csak a kezdet. Csak kevés ismert faj van ezekből a távoli és nehezen elérhető régiókból. Jobban meg kell értenünk az eloszlásukat, valamint az ökológiájukat, mielőtt elkezdhetjük a problémák megcélzását, mint a természetvédelmi fenyegetések." – mondja Malhorta.

(Forrás: New Scientist)